Upsz, elég régen írtam. Mondjuk annyira nem, mint látszik, mert a freeblogos felületen ott voltam, de már nem megyek oda többé. Majd apránként áthozom a bejegyzéseket.
Pedig dolgozom ám, csak írni nem volt türelmem. Mondjuk főleg fűzök. A hétvégén bepróbálkoztam a gyöngyhorgolással. Hát, mit mondjak… állítólag imádni fogom :P. Iszonyú sokat kínlódtam vele, legszívesebben odavágtam volna az egészet a fenébe, de mindig arra gondoltam, hogy amikor a cakkos karkötőt tanultam, akkor is mennyi bosszúság volt vele, aztán mennyire megszerettem végül, és most már mennyire rutinból, mekkora élvezettel csinálom.
Nem volt azért hiábavaló a hétvége: tulajdonképpen megtanultam gyöngyhorgolni. És megtanultam, mennyire retteneseten fontos a gyöngy, a fűzőanyag (damil, cérna, fonal) és a horgolótű mérete (egymáshoz képest). Azt is, hogy milyen könnyű elrontani, és milyen nehéz kijavítani, tehát nagyon-nagyon figyelni kell. Azt is, hogy nem szabad engedni, hogy a cérna-fonal-damil lecsússzon a horgolótűről, mert irtó nehéz visszaszedni, néha sorok vesznek el, mire sikerül. Azt is, hogy a szépsége, és sajnos a hibái is csak 2-3 centi (tehát jó idő) után látszik meg.
Most tehát megyek vissza a boltba, és veszek megfelelő(bb) méretű horgolótűt, és másféle damilt. Aztán nekilátok újra.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: