Tudom, amit tudok

Le tudtam fényképezni a Mozaik-ot: Mindig megfestem, újra és újra. Mindig elviszik, előbb vagy utóbb, de annyira szeretem. Festeni is, meg azt is, hogy mindig másmilyen lesz :). Befejeztem egy mandala mécsestartót is, bár mécsestartóként csak akkor lesz használható, mikor ráragasztom a kis üvegcsészécskére, amibe majd a mécses kerül. Addig így néz ki: Kicsike, 13… Tovább »

A mai napom adminisztrációról szólt: a weblapra töltögettem fel az új darabok fotóit. Jaja, összeszaladt ez így, hiszen az utóbbi időben csak fűztem ezerrel, de fotók nem készültek. Imádom, hogy most ilyen egyszerű a fényképezés!!!  Tegnap ugyan befejeztem a Mozaik egy újabb példányát, és mandala-mécsestartókon dolgoztam és felhorgoltam két karkötőt, de ma nem volt igazi… Tovább »

Valamikor régen olvastam, még akkoriban, mikor ilyen útkeresőkre volt szükségem. Kicsit olyan érzés volt újraolvasni, mint az Alkimistát, és nagyon érdekes volt figyelni magam közben. Visszaemlékezni arra, mit éreztem akkoriban, miközben olvastam, és mit jelent most, hogy már “visszakanyarodtam” az utamra.  Ezoterikus könyvnek mondják, én azért kezdtem bele újra, mert emlékeztem, hogy egyes részeknél “vinnyogva… Tovább »

Ha már sikerült legyőzni a fényképezés-mumust, gyorsan végigfotóztam mindent, ami készen volt. Főleg a színátmenetes átlátszó karkötőket akartam végre feltenni a Meskára, ha már itt pihentek a szekrényben készen hónapok óta. Aztán a színe-gyönggyel díszítettek jönnek 🙂 Meg a rózsaszínű keltamintás szet…... Tovább »

Meg anyáknapi meg nőnapi meg múlt karácsonyi 🙂 A fiam meglepett egy ceruza elem alakú akkumulátortöltővel (hozzávaló akkumulátorokkal együtt). Ez nagy előrelépés, rengeteg bosszúságot okozott nekem a hagyományos elem, a nem megfelelő töltőkről nem is beszélve, amiket beszereztem az évek során. Most okosabbak voltunk:  fotós boltban vásároltunk, levittem a gépet, úgy kértünk tanácsot, nem spóroltunk… Tovább »

Zseniális agyam van. Egy (férfi) ismerősömnek évekkel ezelőtt segítettem rendbetenni a lakását, rendszerezni a dolgait. Azóta is engem hív, ha ritkán használatos, de fontos dolog kell: hol van a villanyóra-szekrény kulcsa, vagy egy fontos irat… És mindketten meglepődünk, hogy én meg tudom. De egy regény/film végkifejletét azonnal elfelejtem. A Harry Pottert ezerszer láttam/olvastam, de még… Tovább »

Nem mondom, hogy nem volt jó nézni. Nem mondom, hogy nem éreztem jól magam közben. Nem mondom, hogy “cikis” volt. Csak hát én egy színdarabra számítottam – Molnár Ferenc neve volt a csali, az Ibolya óta imádom -, nem bánom, lehet vígjáték is, de ez inkább egy egyszerű, Szeszélyes Évszakokba való bohózat. Egy picit csalódott… Tovább »

Úúúúúúú, nagyon izgatott vagyok! Mandala-mécses mintákat rajzoltam tegnap, és ki is húztam párat, már csak a festés van hátra, de teljesen elvonta a figyelmemet egy nagyon izgalmas kép. Egy arc. Mellesleg a Facebook-on nyitni fogok egy albumot Arcok címmel, mert ebben a témában több vázlatom, ötletem és talált sablonom is van. Szépen sorban mindet el… Tovább »

Az Élet Virága egy ősi szimbólum. Mi csak játszottunk a körzőnkkel gyerekkorunkban, és nem is tudtuk :). Azóta viszont, mióta ezt tudom, örömmel használom az alkotásban.  Akkoriban egy rizsszem alakú fa gyöngyökből készült négyzet alapú edényalátétet találtam, ami már megrongálódott. Szétszedtem, és az épen maradt szemekből megfűztem első életvirágomat. Aztán készítettem egy medált is, rizsszem… Tovább »

A darab 1961-es előadás, akkor én még nem is éltem :). A Madách Színház felvétele.  A helyszín Brooklyn, bevándorló olasz család otthona. Itt élnek évek óta, hogyan legalizálódtak, nem tudni, de most befogadnak egy testvérpárt, akik bizony illegálisan érkeztek az országba, amolyan “tengeralattjárók”. Valójában annak, hogy bevándorlók, a cselekmény, a “probléma” szempontjából nincs jelentősége. Bárhol… Tovább »