Több napnyi kísérletezés és gyötrődés után bebizonyosodott számomra, hogy az a karkötő, ami képen annyira tetszett, nekem élőben nem jön be. Istenem, hányszor van így!!! Megpróbálod cérnával. Aztán ugyanazt damillal. Akkor próbáljuk meg, hogy az a két gyöngy a csiszolt mellett ne 11/0-ás miyuki legyen, hanem 15/0-ás kása. Így se jó? És damillal? És mi van, ha majd akkor fog mutatni, ha már összefűzted. Igen, megcsinálod újra mind a 9 darabot (egyenként minimum egy óra), és összefűzöd. Nem jó. És cérnával? Igen, előlről az egészet. Nem szép, összecsuklik.
Most itt tartok, és feladtam. Legalábbis úgy néz ki. Mert:
- és ha a csiszolt nem 4 mm-es, hanem 3?
- és cérnával?
- és egy-két sorral nagyobban?
A fentiek mind damilos, cérnás, 3 mm-essel, 4 mm-essel… Matematikai feladvány: hány variáció van, amit mind ki lehet próbálni, mire végül azt mondhatod: nem, ez sajnos tényleg, mégsem működik. Az egy más kérdés, hogy ezalatt az idő alatt hány darab készülhetne el, amit már valaki megvehetne :). De nem számít, ilyen őrült vagyok. A minta gyönyörű, a fotón egyszerűen lenyűgöző, egyszerűen MUSZÁJ utánajárnom. És azt hiszem, a legtöbb – ha nem minden – gyöngyös éppen ugyanilyen őrült, mint én. Az a szerencse, hogy csak időbeli a veszteség. A gyöngy többnyire megmarad, eltekintve a néhány elgurult és szétpattant szemtől.
Annyit tudtam tenni, hogy félretettem, és azt a két-három félbemaradt darabot is. A fiam hamarosan elmegy, és nekifogtam a kockájának. Bölcsen tettem. Ugyanis azzal ugyanezt az utat fogom végigjárni. Már látom, miután egy nap már elment a kísérletekre…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: