Tegnap termékeny napom volt, eltekintve attól, hogy már nagyon festenék. De hát ugyanannyira örülök, hogy itt a fiam, mint amennyire várom a festést…
Van egy mappám, ami tele van elkezdett darabokkal. Van, amibe már bele is festettem valamennyit, de a többség csak ki van kontúrozva. Azt tervezem, amit egyszer a gyöngyössel is megcsináltam, hogy lépésről lépésre végigmegyek rajtuk. Bár nem tudom, meg fogom-e állni, annyi új ötletem van.
Elkészültem a hosszú gyöngyhorgolt lánccal, de akkor fotózom le, amikor lesz türelmem és fény. (Reggel irtózatosan nagyot estem, a keresztcsontomra, minden mozdulat fáj, sajnos nincs humorom a ki-befutkosós, guggolós-felugrálós fotózáshoz). Viszont megszületett az első értékelhető szívmedálom 🙂
Mindig szerettem volna szívmedált fűzni, szerintem örök darab, van is pár mintám, ki is próbáltam már egy csomót. De még mindig nem vagyok képes “gyártani”, ami nekem nem tetszik, ez a dolog hamvába holt minden alkalommal. Megcsináltam én őket, de valahogy nem tetszettek sose. Vagy nem volt jó érzés fűzni. Tudom, ez elég hisztisen hangzik, de olyat se vagyok hajlandó készíteni, ami nem tölt el jó érzéssel közben. “Majd a végén szép lesz” – na ez nekem nem jön be.
Ez a darab többé-kevésbé megfelel a “követelményeknek”. Leginkább az tetszik benne – azon kívül, hogy plasztikus, és kétféle gyöngyből van, tehát variálható -, hogy többféle méretben is megcsinálhatom majd. Persze ez az első példány, nem is annyira figyeltem a színösszeállításra, és vannak hiányosságai, a legfontosabb tapasztalat, amire figyelni kell, már megvan 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: