Tudom, amit tudok

Barbara Wood: Lélekláng

Nem olvastam még Barbara Woodtól semmit, és nem tudok róla semmit. Most sem. Úgy döntöttem, nem olvasok utána. A Lélekláng után keresni fogom a regényeit, aztán meglátjuk 🙂 Szeléné mese-története a regény. Egy fiatal lány, aki kalandos körülmények között születik, és az élete méginkább kalandos. Beutazza a világot és “karriert” épít, abban a korban, amikor a… Tovább »

Tervezés

Az itt élő emberek, futó ismerősök nem tudják, hogy ki vagyok, nem tudják, mit csinálok. Nem vagyok az a típus, aki minden új emberrel, akivel találkozik, a nyakába ugrik, hogy tudod, én ezt és ezt… Pár ember, a közvetlen, mindennapi környezet elég, a többit bízzuk az időre 😉 Így történhetett, hogy a kiállítás szervezője meglepődött,… Tovább »

Mozaik – újra

Egy újabb Mozaik. Amit már sokszor megcsináltam, és hamar elviszik, és azonnal meg kell csinálnom újra, mert muszáj, hogy legyen egy belőle itthon, és mert imádom festeni. És ami sohasem olyan, mint az előzők, mert képtelenség egyformára festeni. De miért is kellene? 24 x 30 cm... Tovább »

Világítós memória

A nagyon sárga fülbevalóról Biusnak (a barátnőm lánya) eszébe jutott, hogy volt neki valamikor egy tényleg világítós gyöngy karkötője, ami elszakadt, kérdezte, tudunk-e vele valamit kezdeni. Hát hozd el a gyöngyöket, és meglátjuk. Kiderült, hogy elég sok maradt, de nem túl sok, hát felfűztem memóriára. Gondoltam, talán 2-3 sor kikerül belőle. Aztán kiderült, hogy még… Tovább »

Világítós minike

A közeli ismerőseimnek, kollégáimnak nyilván olcsóbban dolgozom, de a Minike fülbevalót tuti ingyen csinálom meg. Amikor megsoroztam magam egy színskálával, a barátnőm nagylánya rávetette magát a “világítós” sárgákra. Nem világítós ám, csak olyan hatást kelt az élénk citrom és narancssárga együtt. Hát gyorsan megcsináltam a párját is neki 🙂... Tovább »

Capricho lilában

Ez a modell egyszerűen gyönyörű. Néha úgy érzem, legszívesebben csak ilyet “gyártanék”, annyira látványos. Valamikor ezer éve, azaz március 1-én vásároltam be azokból a gyöngyökből, amikből a capricho-özönt terveztem. Persze utána még ki kellett kísérletezni, hogy milyen méretű, hány soros, hány szemes, milyen kombinációjú változat lesz az igazán szép, ez a merev tartású karperec. Majd… Tovább »

Felkértek

Nem akartam még az idén. Azt gondoltam, egy évet szánok még rá, hogy “feltöltsem a készleteimet”, szép kényelmesen alkotgatok, aztán jövőre, esetleg én is megmutatom magam. Ám miután már a polgármester néni is vásárolt tőlem ékszert, azaz belekerült a fejébe, hogy én ilyet tudok, elkapott. Mint türjei lakos, és egyben helyi kézműves, leszek szíves a… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!