Ha majom lennék, azt mondanám, hogy egy hónapon belül a második kiállításom nyílt. De nem vagyok majom (ennyire 🙂 ), és nem is igaz. Csak átköltöztettük a holmit a kultúrba az iskolából, ahol eddig voltak, és ahol most már kezdődik a tanítás.
Na persze volt vásárlás is, kettő meg is dolgoztatott rendesen :). Két darab, amiből nagyobb kellett, mint amim készen volt, nem volt itthon hozzá alapanyag, és az egyikhez már nem is tudok beszerezni, mert az a forrás már nem létezik. Tehát le kellett bontani azt, ami megtetszett, és még egyet, hogy legyen hozzá ugyanolyan. Nem kellett volna mindenáron, de a gyöngyrendelősök épp szabadságon voltak, ha pedig megvárjuk a szállítást, akkor elutaztak volna, és postán kellett volna küldeni. Nem nagy fáradság és nem nagy költség, de akkor nem lehet megnézni, hogy tényleg tetszik-e, tényleg jó-e…
Nem vagyok áldozat típus, ha nem lett volna kedvem, nem csinálom meg. De nem hiszem, hogy én lennék az egyetlen alkotó, aki ilyesmire hajlandó. Azaz tudom, hogy nem, hiszen én is vásároltam már, és én is ilyen csatornákon vásárolok, ha tehetem. Mert ez az a lehetőség, ahol nem csak viszonylag vagy tényleg teljesen egyedi holmit kaphat az ember, hanem olyan szinten tudnak (tudunk) egyéni igényeket figyelembe venni, ahogy egy kereskedő soha nem fog tudni.
Hát ezért vásárolj kézművestől 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: