Tudom, amit tudok

Szeretem ezt a kérdést. Mikor valaki nem lemondóan legyint, ha meglátja a kész alkotást (ékszert vagy képet), és az az érzése támad, hogy tetszik, de nem az igazi. Hanem inkább felteszi ezt a kérdést: Nem lehetne? Ugyanilyen , csak más színben, ilyen színben, de nem ekkorában, satöbbi. Ez a medál is így született: valaki meglátta… Tovább »

A gyöngyhorgolást olyan keserves volt megtanulni, hogy majdnem feladtam. Csak azért nem, mert emlékeztem, és folyton hajtogattam is magamban, hogy azt a bizonyos peyote karkötőt is hetekig tartott, mire első alkalommal meg tudtam fűzni, aztán végül milyen sokszor csináltam meg: szeretem is és népszerű is. Nos, igazam lett, megérte kínlódni, most tényleg az egyik legkedvesebb… Tovább »

Szeretem a teklát. Egy teklamixre akadtam valamelyik gyöngyös webáruházban. Nem a színe mix, hanem a méretet 🙂 . Annyira adta magát, hogy egy növekedő-csökkenő gyöngysort kellene belőle csinálni, de nem akartam csak simán felfűzni, abban mi a poén? Gondoltam, kipróbálom gyöngyhorgolva. Amikor elkészült, nem tudtam, karkötő legyen vagy nyaklánc, de a Facebook-on a nyakláncra szavaztak… Tovább »

A kék valahogy kimaradt. Több száz ékszert készítettem az évek során, de egy kezemen meg tudom számolni a kék árnyalatúakat. Került a kezembe kékes árnyalatú gyöngy, de mire bedolgozódtak valamibe, már elveszítették a kék-jelentőségüket. Most viszont úgy sikerült összekombinálni a színeket, hogy kékes eredmény jött ki, pedig valójában a négy színből csak kettő kék 🙂… Tovább »

Lomtalanítás során találtam két üveglencsét, rögtön tudtam, hogy mi lesz a sorsuk 🙂  Ez itt lila-ezüst lett (most ilyen lila korszakom van). Mindkét oldalán viselhető. Az egyik felén – ahol festettem – erőteljesek a formák. Befoglalás előtt gondoskodom valamiféle védelemről, hizsen ez nem egy festmény, amit felteszünk a falra, és néha ránézünk, hanem mindennap használjuk…. Tovább »

Elkészültek a hópelyhes fülbevalók. Hát, jól megizzasztottak! Nem, a minta nem volt nehéz, kifejezetten egyszerű, csak a fényes lila gyöngyöcskéket rontottam el jó sokszor.  Egyébként olyanoknak való, akik szeretik a lógós fülbevalókat, de nem szeretik, ha lehúzza a fülüket: ez a darab nem számít aprónak – 3-4 cm -, de vékony és könnyű. Majdhogynem légies, hiszen az… Tovább »

Emlékszel, amikor arról írtam, hogy a Csillagvirág medált csaknem egyformának látszó pasztellszínű gyöngyökből fűztem, és hogy ez milyen nehéz is volt? Hát, most meg is tudom mutatni. Ez itt egy fülbevaló lesz, az alapkoncepció az (lenne), hogy fehér, sötétebb matt lila és fényes halványlila gyöngyökből készül. A fényes halványlila az, ami ebből a pasztell-keverékből származik…. Tovább »

Nehezen tanultam meg, mert akkor, mikor megtetszett, még alig lehetett leírást találni hozzá, pontosabban nem lehetett, csak egy (EGY!) magyarázó fotót. Annak is jópár éve már. Most elővettem, és nem mindenre emlékeztem, de az ujjaim sok mindenre emlékeztek, így azokat a szintén hézagos leírásokat, amiket most találtam, már tudtam követni. Háromszor fűztem újra a fülbevalót,… Tovább »

Amikor elkészült a medál – úgy értem, amikor még nem volt megfestve, csak eltörött és megcsiszoltam – még annyira nem. De mikor elkészült a festés is, teljesen egy sárkány szárnyára emlékeztetett. Aztán hazajött a fiam, és megjegyezte, hogy olyan, mint egy sárkány szárnya. Így aztán szakítottam a hagyománnyal, hogy a festett üvegmedálokat női nevekkel ruházom… Tovább »

Amikor a fiam hazajött Angliából fél év után, csak három napot töltött itthon, utána utazott tovább Bulgáriába. Igaz, hogy oda már csak 10 napra, de ha nem utazott volna tovább, fél év után akkor is az a minimum, hogy várom a reptéren. Persze, ha már felutaztam Pestre, maradtam is egy hétig… Az előtte lévő 6 hetet… Tovább »