1.0Tudom, amit tudokhttps://uvegcsillag.cafeblog.huCsontos Mariannhttps://uvegcsillag.cafeblog.hu/author/mariann-csontosgmail-com/<p style="text-align: justify">Jó, hogy a YouTube-on vannak színházi közvetítések :)</p> <p style="text-align: justify">A legfrissebb élményem <a href="http://www.youtube.com/watch?v=ACLL1M7k-II" target="_blank"><strong>Csurka István Döglött aknák</strong></a> című darabja. 70-es évek, két öreg a két oldalról, összezárva egy kórterembe az idegosztályon. Az első harmad érdekes volt, mert vártam, mi sül ki ebből. A második harmad kicsit ellaposodott, kicsit unalmas volt - nekem. De a vége fergeteges, rengeteget nevettem. Persze két színész-ikon: Kállai Ferenc és Major Tamás, már az élmény, hogy ezeket együtt láthatja az ember.</p> <p style="text-align: justify"><img src="http://m.cdn.blog.hu/pa/paintressy/image/kallai3.JPG" alt="kallai3.JPG" class="imgnotext" width="405" height="336" /></p> <p style="text-align: justify">Csak aztán, mikor vége lett, és másnap, már kikerülve a hatása alól, kicsit belegondoltam, és az bizony már inkább szomorú volt. Egyáltalán, olyan felfoghatatlan egy kor, amikor emberek azt művelték egymással, amit a háborúban, és utána, és az ötvenes években. Hogy szándékosan küldték egymást a halálba, a száműzetésbe, az élet peremén is túlra. Hihetetlen, hogy a rosszindulat ennyire szabad utat kapott, és utána még hihetetlenebb elképzelni, hogy ezek az emberek a végén kibéküljenek. Mondjuk tény, hogy addigra már őrültek...</p>rich