<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Tudom, amit tudok</provider_name><provider_url>https://uvegcsillag.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Csontos Mariann</author_name><author_url>https://uvegcsillag.cafeblog.hu/author/mariann-csontosgmail-com/</author_url><title>Barbara Wood: Lélekláng</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;img src=&quot;http://m.cdn.blog.hu/pa/paintressy/image/covers_20924.jpg&quot; alt=&quot;covers_20924.jpg&quot; class=&quot;imgleft&quot; width=&quot;180&quot; height=&quot;246&quot; /&gt;Nem olvastam még Barbara Woodtól semmit, és nem tudok róla semmit. Most sem. Úgy döntöttem, nem olvasok utána. A Lélekláng után keresni fogom a regényeit, aztán meglátjuk :)&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Szeléné mese-története a regény. Egy fiatal lány, aki kalandos körülmények között születik, és az élete méginkább kalandos. Beutazza a világot és &quot;karriert&quot; épít, abban a korban, amikor a nők jobbára még a falujukból sem igen teszik ki a lábukat, nem beszélnek nyelveket és nem olvasnak - főleg abban a társadalmi rétegben, ahol nevelkedik.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Szeretem az efféle regényeket, mert sokat megtudhatunk belőlük az adott történelmi korról, és emellett el is gondolkodtatnak. A saját életemről is. Arról, hogy milyen, amikor az ember követi az útját, ezer &quot;véletlenen&quot; át, mintha tényleg lenne valamiféle vezérlő csillag. Magasan, ahol akkor is látszik, mikor gödörben vagy...&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Mindenesetre az a motívum nagyon tetszett, ahogy Szeléné nevelőanyja, az elismert javasasszony éppen olyan ellenszenvvel, bizalmatlansággal és lenézéssel beszél az orvosokról, az orvostudományról, ahogy ma az orvosok a természetgyógyászatról :).&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>