Kiderül már??

Nos úgy alakult, hogy elmegyek, de nemhogy barátsággal, hanem szeretettel. A többieknek hogy mondjuk el, az még érdekes lesz. Merthogy igen, összevesztünk, és elmegyek, de különben meg most már teljesen jóban vagyunk, sőt! Hogy fogják elhinni, hogy nem csak udvariaskodunk, hanem tényleg?

Olyan, mintha egy tömény pszichodráma tréningen vennénk részt mindketten, gyűrjük egymás agyát, lelkét, őrült sokra haladtunk.

Még nem tudom, hova költözöm. Van, ahova nagyon szeretnék, de komolytalanul állnak hozzám. És van a biztos hely. Most megint a “mit akar az élet tőlem?” helyzet van. Mert a másik valóban jobbnak látszik. De már megtanultam, hogy amikor valami nagyon nem akar összejönni, annak bizony oka van. És tény, hogy a másik helyről sokkal könnyebben tudok idekapcsolódni, márpedig azt igen-igen szeretnék. És hiába mondjuk, hogy igen, persze, tartjuk a kapcsolatot, ha bonyolult, akkor bizony elmarad…

Közben még mindig megtörténhet, hogy kapok egy telefont, hogy mégis 🙂 

Érdekes, bosszantó, közben izgalmas és vicces.

Az egyik helyet holnap meg kellene néznem…