Tudom, amit tudok

Nem, nem elírás. Van Zalaegerszegen egy ajándékbolt, ez a neve, hogy Sassfészek. Azért írjuk két s-sel a Sass-t, mert a tulajdonost Sass Andreának hívják. Főként és többnyire ezoterikus jellegű tárgyakat árulnak ott, így elég kézenfekvő volt, hogy leginkább a mandalákkal való vagyok én oda. Mától. Ne legyünk álszentek, nyilván ott drágábbak a cuccaim, mint ha… Tovább »

Tulajdonképpen elfogytak a mandala mécsestartók, így nekiláttam “feltölteni a készleteket”. Bizony itt az ideje, hiszen jönnek a hosszú téli esték. Azt mondtam, kellemes hangulatot teremthetünk nyáréjszakákon a teraszon borozgatva? Az még mind semmi ahhoz képest, amikor kint igazán cidri van, esik az eső, aztán meg a hó, és bent meg igazán kellemes meleg van, és… Tovább »

Melange a cicám. Azért neveztem el így, mert nem elég, hogy barna (a kávé), fehér (a tej) és sárgás-vörös (a méz) színű a szőre, de ráadásul van a tarkóján egy folt, ami elvágólag félig barna, félig mézszínű. Éppen, mint a melange… Nem volt nehéz ezekhez a színekhez nyúlni, mikor ezt a cicás fényképtartót festettem 😉... Tovább »

Már a színe is különleges ennek a nyakéknek. Az apró finom rózsaszínű gyöngyökön hajszálvékony, alig látható bordó csíkok vannak. Így kapcsolódnak hozzájuk a nagyobb bordó csiszolt gyöngyök. Hogy ne legyen nagyon bonyolult felvenni, és ne kelljen folyton igazgatni, az egymással összefont gyöngyszalagokat egy-egy szállal rögzítettem, épp csak annyira, hogy nyugodtan lehessen mozogni benne, de azért… Tovább »

Ennek a mandalának az ötlete egy Krisztián nevű kisfiú fejében fogant, aki (akkor) nagycsoportos óvódás (volt). Örömmel csaptam le az ötletre, hiszen egyszerűségében is olyan sokatmondó, sokatjelentő szimbólum! Azóta is a saját szobám falát díszíti, de szívesen elkészítem Neked is (aztán cserélhetünk, ha nagyon akarod :P). Két fotót csináltam, picit más szögből, hogy ki lehessen… Tovább »

Egy időben festettem képkeretet a Mozaik című kép alapján. Merthogy nagyon szeretem azt a képet (festeni is), és nem bírtam ki, hogy át ne vigyem képkeretre is. Csak nem volt jó, mert ugyan nagyon szép volt, és jól mutatott, csak éppen a fénykép nem nagyon érvényesült benne. A színei miatt. Tarka volt, még ha visszafogottan… Tovább »

Méhész mandala volt az eredeti címe annak a motívumnak, ami ezt a mandalát ihlette. Csak nem tetszett úgy, megmaradt ihletőnek, és átrajzoltam. (Még mindig megvan az a nem éppen üzleties tulajdonságom, hogy csak olyat tudok, ami nekem is tetszik :P). Mindenesetre még mindig az egyik kedvencem a “termékeim” közül a 20 centis mandala, falra. Bár… Tovább »

Beszédes név, nem igaz? Az angolul nem tudók kedvéért, valahogy úgy lehet lefordítani, hogy útvesztő-fűzés. És tényleg 🙂 De a legjobban azt szerettem ebben a mintában – ez az első ilyen darabom -, hogy annyira finom, csipkeszerű. Nem csoda, a létező legkisebb gyöngyökből találták ki 🙂... Tovább »

A brazil szörfös-festőművész, Tom Veiga képei arra valók, hogy az ember megfesse őket üvegre. Csak nézz utána 🙂 Hónapokkal ezelőtt láttam meg ezt a képét. Általában szörfös dolgokat fest, és nem bánja, hogy papucsokon, törölközőkön és fürdőruhákon jelenjenek meg (vagy talán direkt ezekre is készít motívumokat felkérésre?), szóval úgy gondoltam, talán nem bánná, ha tudná,… Tovább »

A Capricho, ami lenyűgöző hatású. Bocsánat, nem a saját tehetségemet méltatom ennyire (bár az is vitathatatlan :P), hanem a modell kitalálójáét. Pici és picit nagyobb gyöngyökből van, mégis merev, mint egy fa karperec. Ezek a gyöngyök már régóta a fiókomban voltak, valami méltó mintára várva. Annyira szép selymes-szaténos fényű fehér, hogy valami kis egyszerűen-felfűzöm-sorba típusú… Tovább »