Tudom, amit tudok

Amikor a fiam hazajött Angliából fél év után, csak három napot töltött itthon, utána utazott tovább Bulgáriába. Igaz, hogy oda már csak 10 napra, de ha nem utazott volna tovább, fél év után akkor is az a minimum, hogy várom a reptéren. Persze, ha már felutaztam Pestre, maradtam is egy hétig… Az előtte lévő 6 hetet… Tovább »

A meditáló alak, mint motívum gyakran felbukkan a mandalák világában, már másodszor használtam, mert szeretem a megnyugtató kisugárzását. A csakrák tisztasága, az energia szabad áramlása jut eszembe róla. Színeit tekintve a szívcsakra, a napfonat, a szakrális és a gyökércsakra köszön vissza benne. Ez egy viszonylag új színkeverési technikával párosul, amit teljesen véletlenül fedeztem fel, és… Tovább »

Jellegénél fogva egyszeri és megismételhetetlen. Az üvegfestés önmagában is ilyen technika, de ezek az ékszerek még inkább. Minthogy törött üvegcserépből készülnek! 🙂 Természetesen alapos csiszolás után, tehát tökéletesen biztonságosak, csak a váratlan forma őrzi a “baleset” nyomait. Ez a darab történetesen 5 mm vastag üvegből készült, a mérete kb. 5 cm. A fantázianeve: Szeléné. Akkor, amikor… Tovább »

Nem, ennyire finom, leheletnyi darabot még sohasem készítettem. Maga a delica gyöngy amúgy is van vagy 1 mm. Ez a csomag egy színkeverék, háromféle nagyon halvány, nagyon pasztell színből: drapp, zöld és lila. Amikor együtt vannak, szinte egyforma színűnek látszanak, forgatni kellett minden egyes szemet, és a többihez “mérni”, így tudtam beazonosítani pontosan a színeket…. Tovább »

A horoszkópos képek ily olyan sorozat, amit szeretem, ha teljes. Így aztán mindig pótolni kell, ami azért jó, mert imádom festeni 🙂 Szerencsére elég népszerűek. Nekem is van a falon egy oroszlán és egy kos, nekem ez a család. És most bizony hiányzik, mert kint van a kiállításon. Azt is szeretem, hogy nem kell ugyanolyanra –… Tovább »

Még jó, hogy a kiállítás előtt sokat-sokat festettem, így most nincs rossz érzésem amiatt, hogy kicsit mással is foglalkozom.És az is jó, hogy persze nem mindent jutott idő befejezni. Ez a jó a festésben, mindig fut párhuzamosan néhány (tucat) kép, így mindig van mihez nyúlni, ha épp festeni szeretnék. Persze mindig újabb ötletek is jönnek,… Tovább »

Elég sok mécsestartó készült a kiállításra, sajnos a fényképezéssel el vagyok maradva. Úgy készültem, hogy ráérek, hiszen csak két nap lesz, utána hazahozom őket, és bőven ráérek fotózgatni. A mécsestartókat egyébként még a többi holminál is bonyolultabb fényképezni, hiszen más képet mutat, amikor még nincs felragasztva a kis üvegpohárkára, mint amikor már rajta van, és… Tovább »

Ha majom lennék, azt mondanám, hogy egy hónapon belül a második kiállításom nyílt. De nem vagyok majom (ennyire 🙂 ), és nem is igaz. Csak átköltöztettük a holmit a kultúrba az iskolából, ahol eddig voltak, és ahol most már kezdődik a tanítás. Na persze volt vásárlás is, kettő meg is dolgoztatott rendesen :). Két darab,… Tovább »

Nem nevezném még kiállításnak. Nem túlzott, még kevésbé nem álszerénységből. Inkább azt érzem, hogy mivel még nem ismernek igazán, és nem tudták, mi vár rájuk, ezért nevezhető inkább bemutatkozásnak. Meg talán azért is, mert a kiállítás az, mikor van egy csomó jobbnál jobb cuccod, és abból kiválasztod a legeslegeslegeslegjobbakat, és kiállítod. (az is eljön 😛… Tovább »

Nem olvastam még Barbara Woodtól semmit, és nem tudok róla semmit. Most sem. Úgy döntöttem, nem olvasok utána. A Lélekláng után keresni fogom a regényeit, aztán meglátjuk 🙂 Szeléné mese-története a regény. Egy fiatal lány, aki kalandos körülmények között születik, és az élete méginkább kalandos. Beutazza a világot és “karriert” épít, abban a korban, amikor a… Tovább »