Tudom, amit tudok

Zseniális agyam van. Egy (férfi) ismerősömnek évekkel ezelőtt segítettem rendbetenni a lakását, rendszerezni a dolgait. Azóta is engem hív, ha ritkán használatos, de fontos dolog kell: hol van a villanyóra-szekrény kulcsa, vagy egy fontos irat… És mindketten meglepődünk, hogy én meg tudom. De egy regény/film végkifejletét azonnal elfelejtem. A Harry Pottert ezerszer láttam/olvastam, de még… Tovább »

Nem mondom, hogy nem volt jó nézni. Nem mondom, hogy nem éreztem jól magam közben. Nem mondom, hogy “cikis” volt. Csak hát én egy színdarabra számítottam – Molnár Ferenc neve volt a csali, az Ibolya óta imádom -, nem bánom, lehet vígjáték is, de ez inkább egy egyszerű, Szeszélyes Évszakokba való bohózat. Egy picit csalódott… Tovább »

Úúúúúúú, nagyon izgatott vagyok! Mandala-mécses mintákat rajzoltam tegnap, és ki is húztam párat, már csak a festés van hátra, de teljesen elvonta a figyelmemet egy nagyon izgalmas kép. Egy arc. Mellesleg a Facebook-on nyitni fogok egy albumot Arcok címmel, mert ebben a témában több vázlatom, ötletem és talált sablonom is van. Szépen sorban mindet el… Tovább »

Az Élet Virága egy ősi szimbólum. Mi csak játszottunk a körzőnkkel gyerekkorunkban, és nem is tudtuk :). Azóta viszont, mióta ezt tudom, örömmel használom az alkotásban.  Akkoriban egy rizsszem alakú fa gyöngyökből készült négyzet alapú edényalátétet találtam, ami már megrongálódott. Szétszedtem, és az épen maradt szemekből megfűztem első életvirágomat. Aztán készítettem egy medált is, rizsszem… Tovább »

A darab 1961-es előadás, akkor én még nem is éltem :). A Madách Színház felvétele.  A helyszín Brooklyn, bevándorló olasz család otthona. Itt élnek évek óta, hogyan legalizálódtak, nem tudni, de most befogadnak egy testvérpárt, akik bizony illegálisan érkeztek az országba, amolyan “tengeralattjárók”. Valójában annak, hogy bevándorlók, a cselekmény, a “probléma” szempontjából nincs jelentősége. Bárhol… Tovább »

Kicsit más, mint a többi. Már attól kezdve, hogy nem a légióban játszódik 🙂 De azért vicces meg aranyos. Texas Bill egy kölyök, akinek egy szavát se lehet komolyan venni (kicsit Gorcsev a Tizennégy karátos autóból). De ő se veszi komolyan az életet, így aztán csoda, hogy túlél. Kalandokat, amikbe azért keveredik, mert keveredni akar…. Tovább »

Óóóóóóóó, csodálatos modern kor, óóóóó, lenyűgöző technika, óóóóó, nagyszerű internet, óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó, imádlak Youtube!!! A pesti barátaim szerint a színházi közvetítések borzalmasak és idegesítőek. Én viszont rajongok értük – vidéki gyerekként ritkán jutottam színházba, aztán hol ezért (pénzhiány), hol azért (időhiány) maradt el. Régebben a rádiószínházat hallgattam szenvedéllyel, aztán, mikor meglett az első videómagnónk, a tévéből… Tovább »

Bevallom, néhány könyvét olvasva éreztem már úgy, hogy Agatha Christie-t jobb nézni, mint olvasni, de ez a regény nem tartozik ezek közé. Persze kísértetiesen hasonlít a Halál a Níluson-ra meg a Gyilkosság az Orient expresszen-re. Abban, hogy a szálak a nagyon régi múltra vezetnek vissza, és abban, hogy fontosak a helyiségek: a gyilkos hogy jutott… Tovább »

Újabb gyöngyhorgolt karkötő 🙂 Gumis damilra fűztem, kapocs nélkül. Így könnyebb felvenni-levenni 🙂 Egyelőre ezzel a fekete zárógyűrűvel, de ki akarom próbálni más színekkel is…... Tovább »

Októberben lesz két éve, hogy felszámoltam a régi életemet, hogy a festésnek, gyöngyfűzésnek élhessek. Akkoriban úgy mondtam: elindultam a szívem után. Pár hónap múlva találkoztam egy ifjú barátnőmmel, Dórival (akkor volt másodéves egyetemista), és amikor meséltem neki erről, azt mondta, tisztára, mint az alkimistában. És mesélt nekem erről a könyvről. Azonnal beszereztem, de csak most… Tovább »